Nem akartam elhinni. Ja'far és Hinahoho.. elmentek???? Lehetséges ez egyáltalán? Hinahoho, mindig olyan volt mintha az apánk lenne.. ebbe a helyzetben azt gondoltam ő lesz az aki mindenkit megpróbál majd jobb belátásra téríteni.... Jafar meg... Az utolsó ember akiből kinéztem volna, hogy elhagyja Sindriát, akármi is történik. Ha egész Sindria elpusztul se hagyta volna hátra... hacsak nem Sinbad mondja, hogy ezt tegye.. Valóban ez történt volna?? Ezt nem tudom elhinni.... ha meg is fordult a fejembe, hogy valaki el fog innen menni... akkor sem rájuk gondoltam volna. Pisti azonnal sírni kezdett, Yamuraihát ölelgette. Én meg sem tudtam mozdulni. Csak álltam ott és a levele szorongattam. Ebbe volt minden válasz, de már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy részletesen akarom tudni mi is történt.... Nem éreztem magam késznek rá. Végül mégis erőt vettem magamon és elkezdtem olvasni.
Tényleg nem álltam rá készen.Minden egyes mondattal egyre nőtt bennem a szomorúság. És egyben szembe kellett néznem a ténnyel, mekkora helyrehozhatatlan hibát vétetettem. Ha akkor nem mondok semmit... ha tartom a számat.. Ha legalább egy két nappal később mondom....
A levél némán hullott ki remegő kezeimből.
- Ha valakinek el kell innen mennie... Az én vagyok. Sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. Sarkon fordultam a lefelé utat szinte futva tettem meg. Fel sem fogtam, hogy talán most láttam őket utoljára. nem tudtam szabadulni a rám nehezedő bűntudattól.
Hogy lehettem ennyire önző? Nekem van hazám.. vannak szüleim és testvéreim.. egy végső biztos menedékem..mi több, rangom is van..... nekik viszont nem csak az otthonukat.. a családjukat tettem tönkre....talán az életüket.
Ezután, hogy is tudnék újra a szemükbe nézni?...
Kezdőlap 
