Purple Leo Tower

Masrur arcán a saját érzéseim tükörképét láttam. Össze volt zavarodva, majdhogynem rémülten pislogott rám.
- Én most megyek... még össze kell pakolnom. - végigsimítottam Masrur arcát és kissé bizonytalan léptekkel elindultam, a botomat mintegy támaszként használva. Időt kellett adni neki, hogy feldolgozza a történteket. Azt akartam, hogy tudja rám számíthat. Nem akartam hogy mindenki elvesszen valahol a világban... Masrurnak szintén nincs hazája. Én is csak a szerencsémnek köszönhettem hogy visszahívtak. Sharrkan könnyen ugrál, hiszen aranykanállal a szájában született, ahogy Pisti és Spartos is királyi család tagjai voltak. Hinahohot is szerető rokonai várták. De mi hárman, Jafar, Masrur és én... csak egyszerű árvák, akiket Sinbad kanalazott össze. Nekem szerencsém volt. Jafarról fogalmam sincs hova mehetett. Nem akartam hogy Masrur bajba kerüljön. Hogy rabszolgaként vagy gladiátorként kelljen megint sínylődnie. Visszafordultam hozzá.
- Szeretném hogy tudd... ha bajban vagy, nincs hová menned, vagy bármi más gondod van... engem Magnostadtban mindig megtalálsz. Bármikor szívesen látlak.
Továbbmentem, hagytam gondolkodni. Neki kell eldöntenie mit szeretne.

Fogalmam sincs mennyi ideig állhattam még ott egyedül. Jól estek Yamu szavai, de biztos voltam benne, ha el is megyek, csak egyetlen egy hely jöhetett számításba. Most azonban még elhessegettem a gondolatot. Először is fel kellett sorakoztatnom az érveket és ellenérveket miért is maradjak, vagy éppen menjek. Mikor kész voltam inkább az zavart miért is gondolkodom azon, hogy elhagyom az egyetlen helyet, amitől igazán kaptam is valamit. Barátokat, békés napokat, boldog időket. Először az erdőbe akartam menni, de mikor rá gondoltam, elment tőle a kedvem. Aztán gondolataimba merülve sétáltam vissza szobámba. Végignéztem kevéske kis holmimon. Mindenem amim volt összehalmoztam a szoba közepére. Egyetlen nagyobb hátizsákban elfért volna. Nem is a kézzel fogható dolgok voltak, amik ide kötöttek. Sokkal mélyebb dolog volt az, ami Sindriát örökre az otthonommá tette. Leültem a kupac mellé és csak néztem. Összepakoljam, ne pakoljam? "Ja'far, mit tegyek?"