Már azon gondolkoztam, hogy ideje lenne leütni a többieket, mikor befutott Spartos. Nem igazán értettem mire ez a nagy sietség. Főleg, hogy olybá tűnt, kulcsokat sem hozott magával. A feltett kérdésére csak bólintással válaszoltam.
- Akkor most megszökünk a börtönből.. az esküvőd előestéjén? -kérdeztem tárgyilagosan, de amilyen kétségbeesett arcot vágott, nem vártam meg a választ, inkább szétfeszítettem a rácsokat annyira, hogy én magam is kényelmesen kiférhettem közöttük. Ahogy végignéztem cellatársaimon, nem tűnt úgy, hogy képesek lennének a saját lábukon nem hogy a hajóig eljutni, de a cella egyik végéből a másikig. Egy néma sóhajjal hozzájuk léptem. Elegáns kupacban feldobtam őket a vállamra, aztán Spartoshoz fordultam. Még mindig aggodalmasan tekintgetett körbe.
- Ha túl hangosak, majd leütöm őket. - nyomatékosításként szabad kezemmel megpöcköltem Sharrkan fejét, aki cserébe megpróbálta megharapni az ujjamat.
- Vezess ki az épületből és visszaviszlek a hajóhoz.