Spartos szobája

Mi...? Hogy mos rögtön? - na azért ennyire nem bánom a dolgot hogy most rögtön odautazzunk...... De ezt is megtartottam magamnak. Engedelmesnek kell lennem. Nem engedhetek meg több hibát magamnak. Nagyot sóhajtva csak engedelmesen meghajoltam aztán követtem apámat. Az udvaron már az útra kész kocsi fogadott minket, gyorsan beszálltunk én meg még mindig nem tudtam mit fogok mondani. Egy lánnyal sem tudok beszélni..Hát még egy feldühödött apával... uuhh.. Spartos.. Jó nagy bajba sodortad magad.....
Az út egyáltalán nem volt hosszú még vagy 15 perc és oda is érünk... Gyorsan ki kell találnom valamit.

Egész lényem remegett a dühtől, mikor valósággal rátörtem Spartosra a szobája ajtaját.
- EZT MÉGIS HOGY KÉPZELTED? ÖRÖMLÁNYOK? ALKOHOL? MINDEZ AZ ESKÜVŐD ELŐTT, EGY ILLEGÁLISAN MŰKÖDŐ BORDÉLYBAN? A "BARÁTAID" OLYAN RÉSZEGEK, HOGY AZT SE TUDJÁK HOL VANNAK! EZÉRT A SZENTSÉGTÖRÉSÉRT MINIMUM HOLNAP REGGEL, NYILVÁNOSAN KI KÉNE VÉGEZTETNEM ŐKET! - isten a tanúm rá, soha nem dúlt még bennem ennyi indulat, mint ezen az éjszakán. A fiam a lehető legnagyobb bűnbe esett, vagy saját jószántából, vagy az úgynevezett barátai közbenjárására, bár jelen helyzetben az utóbbi tűnt a legésszerűbbnek. Na meg azért az ember nehezen hiszi el a fiáról, hogy az saját jószántából követett volna el ilyen szörnyű cselekedeteket. Akárhogy is volt, a bűnösöknek lakolnia kell, azt pedig, hogy Spartos valaha is a bűn bugyrában járt, nem szabad megtudnia senkinek. Most vettem észre, hogy fel alá járkálok és egész testemben remegek, miközben egyre hangosabban ordítottam vele. Csak annyi időt hagytam neki, amíg levegőt veszek, utána ismét rázúdítottam haragomat.
- EGYÁLTALÁN TISZTÁBAN VAGY VELE, MENNYI EMBER LÁTOTT TÉGED ODA BEMENNI? HOGY HÁNYAN SUTTOGNAK ARRÓL, HOGY MÉG A HÁZASSÁGOD ELŐTT BŰNBE ESTÉL EGY ÖRÖMLÁNNYAL? HOGY ALKOHOLT FOGYASZTOTTÁL? EZEK BŰNÖK! BŰNÖK FIAM AZ ISTENÉRT! HÁT HOVA TETTED A JÓZAN ESZED?

belekezdett és először tényleg elszégyelltem magam. De csak azért mert még sosem láttam ennyire dühösnek.. még soha nem viselkedett így velem... De talán senki mással sem. Aztán elért ahhoz a részhez, hogy mennyien is láthattak odalent? Erre egy csapásra elmúlt az a szemernyi bűntudatom is és újra fellángolt bennem a düh.
- Azt akarod tudni hány ember látott? Tényleg ennyi miatt fáj a fejed? -olyan dühös pillantást vetettem rá mint még soha és életemben először, felemeltem vele szembe a hangom.- MEGNYUGODHATSZ! AKI LÁTOTT MÁR HALOTT! AZ EMBEREID GONDOSKODTAK RÓLA, HOGY NE MARADJON EGY ÉLŐ TANÚ SEM! DE EZ PERSZE NEM BŰN IGAZ? SINBADÉK IS MEGHALTAK VOLNA HA NEM SZÓLOK NEKIK! ENNYIT A BŰNRŐL APA! HA TI TESZITEK AZ A JÓ ÉRDEKÉBEN VAN ÉS AZ IGAZSÁGOT SZOLGÁLJA MI?????? TELJESEN NYUGODT LEHETSZ.. MERT SEMMI NEM TÖRTÉNT A KÉNYSZERHÁZASSÁGOM ELŐESTÉJÉN!!!!!!!!!!!! AZON KÍVÜL, HOGY MEGÖLETTÉL TÖBB TUCAT EMBERT!- szaporábban vettem a levegőt. .. Szinte fülsértő volt a köztünk beálló csend.. Teljesen le volt döbbenve azon amit tettem ahogy én is... nem hittem volna, hogy valaha így fogok beszélni vele de mégis.. túl sok volt ez már nekem...

Embert még nem hallottam ilyen hangon beszélni az apjával, mint ahogy azt most Spartos tette velem.
- Isten nevében, meg kellett büntetnünk a léha életű pogányokat, hiszen ezt te is jól tudod. Ami abban a bűnbarlangban történt nap mint nap, az megbocsáthatatlan. Hívő ember nem él, nem élhet ilyen életet. - már nem ordítottam. A lehető legtárgyilagosabb hangon közöltem vele azt, amit Istenünk szolgájaként, már magától is tudnia kellett volna. - Ezek az emberek egytől egyig bűnös, tisztátalan lelkek, akik a pokol tüzére kárhoztattak! Tudatosan az Isteni parancs ellen szegültek. Nem érdemlik a sajnálatod. - ezzel lezártnak tekintettem a témát. Nem volt szükség tovább ragozni. Ez a sajnálatos eset már megtörtént, így is megérem majd tisztára mosni a családunk nevét az ország előtt.
- Ami pedig a holnapot illeti... Angelica kisasszonyt reggel alávetik pár igen kellemetlen orvosi vizsgálatnak, hogy meg tudjuk, valóban érintetlen-e valamint neked meg kell jelenned a mágusok előtt, hogy világosan lássuk mi is történt veled az éjszaka. A nászéjszakán pedig bent lesz az egész család! Bár Angelica kisasszony minden követ megmozgatott azért, hogy ne így legyen, ezek után nem hagyhatom jóvá a kérését. A következő két évben pedig szigorú böjtre és imák általi megtisztulásra ítéllek. Vezekelned kell a tetteidért! Kíséret nélkül pedig a szobádat se hagyhatod el! – úgy éreztem mindent elmondtam. Az ajtóban viszont még eszembe jutott valami, amit még el kellett mondanom, mielőtt elmegyek innen. – A barátaidat pedig még holnap kivégeztetem. Nem tisztelték hazánk törvényeit és bűnre csábították Sasan hercegét. Tetteikért pedig lakolniuk kell. – azzal becsaptam magam mögött az ajtót és jeleztem két katonának, aki idekísért, hogy maradjanak az ajtó előtt és ne engedjék ki Spartot a holnapi ceremónia kezdetééig.  Azzal ott hagytam őket. A lakrészem felé baktatva, viszont átszaladt az agyamon egy igen fontos gondolat. Még pedig, hogy amit az imént Spartosnak mondtam, valójában csak üres fenyegetés. Még az országunk szabályainak megszegése sem lett volna elegendő indok arra, hogy kivégeztessem a Hét Tenger Szövetségének fejét.  Annyi baj legyen, majd a többi pogány bűnhődik helyette is!  Na nem mintha ennek bármi törvényes útját láttam volna, tekintve, hogy Sinbad király kísérőiként léptek az országba, de majd csak kitalálok reggelig valamit. Elvégre hosszú még az éjszaka, megálmodom, még mit érdemelnek azok, akik bűnre csábították a fiamat.

Vissza akartam neki vágni de amit utoljára mondott... teljesen lebénított.
Holnap reggel kivégezteti őket?
Nem! lehetetlen..nem teheti meg! Hiszen Sinbad a a Hét Tenger Szövetségének a feje.. Apám nem merné megkockáztatni... de ha mégis? Hiszen a bordélyban is ott hagyták volna őket, nem foglalkoztak vele, hogy fontos személyek... Mitöbb' az előbb apám szörnyen ideges volt és még én is tiszteletlen voltam.. ez mind így együtt...- Nagyot nyeltem. Most már világosan láttam. Mindenképpen el kell hagynunk az országot. Nem csak miattam, hanem az ő biztonságuk miatt is!
Az órára néztem. Hajnali egy múlt. ... Vajon apámnak mi számít reggelnek? Mikor akarja kivégeztetni őket? menyi időnk van még? Idegesen magamra rángattam egy tiszta ruhát. Másra nem is volt szükségem.
Egyértelmű volt, hogy az ajtón nem mehetek ki hiszen őrségbe állította azt a két asszimilálódott monstrumot... Jobb ötletem nem lévén kihajoltam a nyitott ablakon. Szerencsére az egész palota giccses szobrokkal volt telefaragva így az ablakhoz széles, díszített párkányzattal volt kiegészítve. Egy ember tökéletesen el tudott rajta közlekedni. Minden gondolkodás nélkül kiléptem a párlányra. Kint szeles idő volt, a fuvallat a szemembe fújta hosszú hajamat ezért kéntelen voltam lefelé fordítani a fejem. Hiba volt. Egészen más volt így lebámulni a több száz méteres mélységbe mint az ablakkeret védelme mögül. Megpróbáltam semmi lezuhanással kapcsolatos dologra nem gondolni... és megkezdtem oldalazva haladni. Lassan, de biztosan haladtam előre. Szerencsére az egész zökkenőmentesen ment, senki nem jött utánam és még a párkányzat sem kezdett el repedezni.... Az ablakok előtti átmászás is észrevétlenül ment kivéve amikor pont akkor haladtam el az egyik ablak előtt mikor Justicia nagyi épp a párkánynak támaszkodva imádkozott. Azt hittem sikoltani fog és az egész palotát idecsődíti majd de hála istennek elájult és eldőlt az imapadon mint egy darab fa.
Már a másik épületszárnynál tartottam üres szobát keresve mikor az egyik szobában egy ismerős arcot pillantottam meg.
- Még ébren van? De hát miért? Pihennie kéne az esküvő előtt. - De miket is beszélek? Hiszen nem lesz itt semmiféle esküvő..- Ismét fellángolt bennem a bűntudat, ugyanúgy ahogy délután mint amikor utoljára láttam..
-Beszélnem kell vele... Meg kell neki mondanom.. De mégis mit mondhatnék? Miért kérjek bocsánatot? Hiszen neki is jobb lesz így... Talán csak csendben el kéne tűnnöm? Ugyan Spartos.. Légy férfi.. Menj be hozzá..Na de ha ő is hívja az őrséget.????Nem.. ő nem tenné meg.. Menj be hozzá... De ha hallott a ma este történtekről?? Akkor biztos látni sem akar... De pont ezért kéne tisztáznom a dolgokat!!!!!!!!!.- Egy ideig csak óvatosan figyeltem ahogy fel alá mászkál aztán nem bírtam tovább.. Rászántam magam! belöktem a félig nyitott ablakot és Angelica nem kis meglepetésére beugrottam a szobába.