A vár börtönszintje

Ide zárják azokat akik vétkeztek a törvények ellen meg azokat akik nem szimpatikusak nekik.

Nem volt egyszerű a palota legfelső szintjeiről észrevétlenül lejutni a börtönhöz. A kertben az őrök észre is vettek. Biztos voltam benne, hogy lelepleznek de csak meghajoltak előttem utána tovább beszélgettek.. Még csak nem is törődtek velem. Tehát akkor apám sem akarja nagy dobra verni ezt az egészet.. Talán nem is tudja más csak az udvartartása tagjai.. Annál könnyebb dolgom volt.. A cellákhoz vezető hosszú lépcsősort lefelé futva tettem meg. Az ott álló katonák se foglalkoztak velem. Lent nem volt nehéz megtalálni hova zárták őket. Már a folyosó végén is hallottam a Kissé hamis énekszót, a röhögést és az értelmetlen beszélgetés. odaérve sem kellett csalódnom, ott ültek egymásba karolva és iszonyatosan belelkesedtek mikor megláttak
- Sprastoooos ezz a leg-hikk-gjobb leggénnybúccsú amin -hikk valahala voltamm!! Ugye máskor is meggnőssülsz ugyeh? - Sharrkan próbálta összerakni a mondatot, kevés sikerrel
a többiek egyhangúan nevetőgörcsöt kaptak a semmin. Mind nagyon jól elvoltak.. Kivéve Masrurt ő csendben, kifejezéstelen arccal állt a rácsok mellett.... Fogalmam sincs, hogy bírta őket ennyi ideig elviselni.. Odarohantam hozzá
- Hála az égnek! Masrur! Segítened kell! El kell tűnnünk innen amilyen gyorsan csak lehet!! Vissza tudsz minket vinni a hajóhoz??

Már azon gondolkoztam, hogy ideje lenne leütni a többieket, mikor befutott Spartos. Nem igazán értettem mire ez a nagy sietség. Főleg, hogy olybá tűnt, kulcsokat sem hozott magával. A feltett kérdésére csak bólintással válaszoltam.
- Akkor most megszökünk a börtönből.. az esküvőd előestéjén? -kérdeztem tárgyilagosan, de amilyen kétségbeesett arcot vágott, nem vártam meg a választ, inkább szétfeszítettem a rácsokat annyira, hogy én magam is kényelmesen kiférhettem közöttük. Ahogy végignéztem cellatársaimon, nem tűnt úgy, hogy képesek lennének a saját lábukon nem hogy a hajóig eljutni, de a cella egyik végéből a másikig. Egy néma sóhajjal hozzájuk léptem. Elegáns kupacban feldobtam őket a vállamra, aztán Spartoshoz fordultam. Még mindig aggodalmasan tekintgetett körbe.
- Ha túl hangosak, majd leütöm őket. - nyomatékosításként szabad kezemmel megpöcköltem Sharrkan fejét, aki cserébe megpróbálta megharapni az ujjamat.
- Vezess ki az épületből és visszaviszlek a hajóhoz.

Bólintottam és elindultam előre. Bár nem tagadom aggódtam miattuk.. Mi van ha az udvar közepén zendítenek rá valami borozós dalra és Apám felébred? Mi van ha két udvartartási jön le értünk? Nincs is nálunk fémedény és oda még Masrur is kevés lenne...
Még a lélegzetemet is vissza fojtottam mikor kiértünk a kertbe. Szinte lábujjhegyen osontunk át a kerten. Szerencsére egész csendben voltak, ide oda nézelődtek. Nyilván lenyűgözte őket az új környezet vagy tudom is én....
Már épp az istállók felé akartam venni az irányt mikor észrevettem valamit.. Hatalmas újnak látszó díszes hintók sokasága parkolt tőlünk egy két méterre. nyilván a vendégekhez tartoztak.... Támad egy jó ötletem.. Egy hintóval mégis könnyebben szállítjuk át őket a tengerpartig nem igaz?
Megböktem Masrurt.
-Várj meg itt van egy tervem...- Ezzel ő bent maradt a magas bokrok takarásába én pedig odafutottam a kocsik mellett őrjáratozó katonákhoz.
- Őrség! Van egy kis probléma a celláknál! Valaki szétfeszítette az egyik cella rácsait! Nézzetek utána! Nem szeretném ha bármi zűr lenne az esküvőm előtt! - Kétségbeesetten egymásra néztek aztán már rohantak is a börtön felé. Intettem masrurnak, hogy előjöhet. Szétnéztem a felsorakozó hintóarzenálon aztán ráböktem a legnagyobbra.
-Ezzel kényelmesebben tudunk menekülni nem? Dobd be őket hátra és jól zárd rájuk az ajtót!

Tettem, ahogy Spartos utasított, aztán felültem mellé a bakra.
- Te tudsz hintót vezetni? Én eddig csak egyszer csináltam. -és akkor sem ment valami jól, de ezt már nem tettem hozzá hangosan. Azt pedig már végképp megtartottam magamnak, hogy ezt azt jelentette, hogy valahogy eltört a rúd és a lovak ahányan voltak annyi felé rohantak. A mai napig sem tudom, hogy mit csináltam akkor, de most nagyon nem kéne ennek megismétlődnie, szóval nagyon reméltem, hogy Spartos tudja, hogy kell csinálni.

-Hogy tudok-e? .. Hát.. Nem, lehet annyira bonyolult....-Azzal megrántottam a gyeplőt és jelt adtam a lovaknak. a négy hófehér ló azonnal elkezdett száguldani. Majdnem leestem de végül emg tudtam tartani az egyensúlyom.
-Majd ha nagyon nem megy.. Átadom neked.- Még vetettem egy pillantást a kastély távolodó tornyai felé. Vajon Angelica még most is az ablakból figyel? Talán már el tudott aludni.. Mindenesetre.. Ég veled Sasan. Ezzel minden figyelmemet az út felé fordítottam és követtem Masrur utasításait. Ha ilyen tempóba haladnánk végig két óra és talán oda is érünk.

Nem töltöttek el nyugalommal Spartos szavai, de nem tettem szóvá. Inkább csak mondtam merre tartson. Jó hosszan zötykölődtünk és a hangok, de még inkább a kiszűrődő szag alapján valaki kidobta a gyomortartalmát a hintó fülkéjében.
Még pirkadat előtt elértük a partot. Ez a helyzetünket tekintve elég jó esélyeket tárt elénk. Mire utánunk indulnának, mi már a nyílt vízen leszünk.